Az ecoprint folyamatában a növényi részek (virágok, levelek, kérgek és bogyók) különféle rögzítőszerek segítségével hagynak nyomot az anyagon. A variációk száma végtelen: mikor milyen pácokat, rögzítőket, módosítókat használunk, milyen sorrendben, melyik alapanyaghoz mi illik, melyik növény mire reagál jobban? A legismertebbek közülük: a timsó, a vas-szulfát (vasgálic) és a réz-szulfát (rézgálic).
ALAPANYAGOK ELŐKÉSZÍTÉSE:
A rögzítőszerek használatát megelőzi egy nulladik lépés, az alapanyagok előkészítése. Erre azért van szükség, hogy a textília ne legyen zsíros vagy szennyezett, valamint fontos a szálak felpuhítása a nyomtatás megkezdése előtt.
FOTÓK archívumból
Cellulóz alapú anyagok ( pamut és len ): Legegyszerűbb egy nagyobb adag nyomtatandó pamut/len anyagot mosógépben 90 fokon ( 60 fok is elégséges ) 2 ek. mosószóda hozzáadásával átmosni. Ha csak kisebb darab anyagcsíkokkal dolgozunk, akkor kb. 3 liter vízhez 1 ek. mosószódát tegyünk és benne a textileket 45 percig kis lángon melegítsük.
Állati eredetű anyagoknál ( selyem és gyapjú ) nincs szükség mosósszódás előkészítésre, elég ha pácolás előtt beáztatjuk őket langyos vízben.
Megjegyzés: A mosószóda vízmentes nátrium-karbonát, Na2CO3 , általános vízlágyító-, áztató-, zsíroldó- és tisztítószer. Bármelyik bio-, háztartási- és gazdaboltban beszerezhető.
A PÁCOK ADAGOLÁSA:
Az alumínium alapú rögzítőszerek közül a legismertebb a timsó (alumínium-kálium szulfát). A nyomtatási folyamatban a timsó a tartósságért felel, segít a növényi pigmenteknek a textilszálakhoz kapcsolódni, valamint a színeket élénkebbé, fényesebbé teszi. A timsó önálló használata a növényekben túlsúlyban lévő sárgás árnyalatokat hozza elő. Adagolása WOF 10-20% között ajánlott. Pamutnál 20%, gyapjúnál elégséges a 10 % használata.
WOF: angol rövidítése a Weight Of Fibre = a rost tömege kifejezésnek. A WOF tehát a festendő anyag súlyának és a fémsó mennyiségének arányát fejezi ki százalékban. Itt szokott felmerülni egy gyakorlatias kérdés, mindez mennyi vízhez? A víz mennyisége nem befolyásolja a folyamatot, tegyünk annyit az edénybe, amiben a pácolandó anyag kényelmesen mozog és a folyadék át tudja járni a szövetet.
A vas-szulfát (vasgálic) rögzítőszer „szomorú maró” angolból tükörfordításban. Sokoldalú, mert a rögzítésen túl látványos színmódosulásokat tudunk elérni vele, ezért is hívjuk a levélnyomatok grafikusának. Kölcsönhatásba lép a növényekben lévő festékanyagokkal és tanninokkal (csersav), így születnek meg az anyagon a sötétebb kontúrok, erezetek, rajzos lenyomatok.
Adagolása: WOF 0.25% világos színekhez, WOF 0,5%-0,75% közepes árnyalatokhoz, WOF 1-3% sötét, drámai színekhez. Gyakorlati oldalról közelítve 100 gramm (10 dkg) megfestendő anyaghoz ez a csapott mokkás és csapott teáskanálnyi mennyiségek között változtatható.
A réz-szulfát (rézgálic) rögzítőszer felelős a “szépia” hatásért. Használatakor a színek aranybarna tónus felé mozdulnak. Adagolása nagyjából a vas-szulfáténak a kétszerese.
A PÁCOLÁS GYAKORLATA:
A timsós pác előtt áztassuk be langyos vízben a nyomtatandó anyagot. Közben készítsük el a timsós pácot és tegyük bele a beáztatott anyagot. A cellulóz alapú anyagokat 60 percig kis lángon melegítsük a timsós vízben, közben kavarjuk meg többször. Ha kész, hagyjuk a lében kihűlni és másnap alaposan ( többször cserélve a vizet ) öblítsük ki.
Az állati szálak ( gyapjú és selyem ) érzékenyek a hősokkra, ezért a timsós vízben lassan hevítsük fel őket, majd a forráspont elérése után hagyjuk a páclében kihűlni. Itt nincs szükség a 60 perc folyamatos melegítésre, amint forráspont közeli a folyadék, hagyjuk abba a melegítést.
A vas- és rézszulfátos pácolás hidegen történik és csak pár percre mártjuk az anyagokat a páclébe. A rögzítőszer por alakját kis mennyiségű forró vízben feloldjuk, majd egy nagyobb műanyag vödörnyi hideg vízhez öntjük, amibe maximum 5 percig “mártogatjuk” az anyagokat. Fontos a folyamatos mozgatás, hogy a páclé alaposan átjárja a szövetet.
