TORZSÁS ECETFA

Az emberek általában az inváziós, gyomfa bálványfát emlegetik ecetfaként, ami a bálványfák családjába tartozik. A torzsás ecetfa viszont a szömörce félék családjának sarja. A torzsás ecetfa érett, bíborvörös terméséből kivont festőlé szép pasztell barack és bézs színeket fog csalni az alapanyagainkra.

Vas-szulfátos utópácoláskor drámai mód megváltoztatja a színeket, ezzel is bizonyítva, hogy nagyon magas a tannintartalma. Az őszi levélhullás előtt a levelek szárazanyagtartalmának akár 27-29%-a is lehet a tannin, ami hasznos pác növényifestésnél és nyomtatásnál.

Ősszel, színes leveleiből is érdemes elindítani egy festékpróbát és megnézni reakcióját az utólagos vas-szulfátos pácra.

Érdekesség: amikor a terméséből a festőlevet készítjük, finom, csipkebogyó illat száll fel az edényből, egyedi élményt nyújtva ezzel a növényi festés folyamatában.

Az első fagyoknál ledobja leveleit,  de a termések egész télen „gyertyaként világítanak” az ágvégeken. Gyűjtöttem tucatnyit belőlük festőlének. A benne áztatott anyagcsíkokkal pedig ecoprint nyomatokat készítettem a télen fellelhető levelekkel és virágokkal ( árvácska ).

FESTŐLÉ KÉSZÍTÉS: négy termést lemorzsoltam egy lábosba és kb. egy liter vizet öntöttem rá. Alacsony fokozaton melegítettem fél óráig, majd hagytam állni egy éjszakát. Másnap ismét melegítettem fél óráig és leszűrtem. A festőlébe tettem 3-4 db, egyenként kb. 15×40 cm-es újrahasznosított  (szövött és hurkolt) pamut csíkot és ismét alacsony fokozaton melegítettem őket fél óráig. Ezután literes befőttes üvegekbe átöntöm a „rongybefőtteket”. Télen fagymentes, hűvös helyre teszem, míg nyáron a festőstúdióm mini hűtőjében szoktam tárolni őket. Az eddigi tapasztalatom alapján azt a következtetést vontam le, egy napot mindenképpen álljanak a rongyok a festőlébe, de minél több nap telik el, annál jobb.

A fotókon timsóval előpácolt, vas-szulfátos vízbe mártott pamut anyagcsíkokon, ecetfa termés lében áztatott „festéktakarós” ecoprint nyomatok láthatók.

Megjegyzés: A próbanyomatok ezen praktikus méretét egyrészt a lábosom átmérője határozza meg, amibe bele kell férjen keresztbe az a rúd ( üveg, fa, fém ), amire az anyagcsíkot feltekerem. Másik praktikus szempont, hogy az eddigi tapasztalatomból és súlyméréseim során kiderült, ez az anyagméret általában 1 dkg körüli (10 gramm), így a vas- és rézszulfát adagolását nem kell minden esetben kiszámítanom az anyag súlya alapján. 10 db csíkot készítek egyszerre elő, ami 10 dkg ( 100 gramm ) és ehhez 1 gramm vas-szulfátot és/vagy 2 gramm réz-szulfátot adagolok a páclébe, amibe ecoprintelés előtt mártom az anyagcsíkokat.

Újrahasznosított pamutvásznakat használok célanyagnak, amit mintacsík méretűre darabolok. Timsós pácolás után alaposan kiöblítve és megszárítva várnak a bevetésre. A festéktakaró egy segédanyag az ecoprint folyamatában. Ehhez régi hurkolt pólókat vágok szintén mintacsík méretűre, de ezeket nem pácolom timsóval.

Mutatom sorban a mintacsíkokat, amik az elmúlt napokban a városi környezetben aktuálisan begyűjthető növényekkel komponálva gőzölődtek.

A páros fotókon a  bal oldali mintacsík volt a festéktakaró, míg a jobb oldali a timsóval és vas-szulfáttal pácolt „cél”anyag. A következő fotón látható nyomat erősebb vas pácot kapott.

A következő fotón látható mintacsík gyengébb vaspáccal készült.

A festéktakarónak minden olyan anyag megfelelő, ami jó nedvszívó tulajdonságú és van neki vastagsága (flanell, pólóanyag egy/két rétegben vagy polár anyag, amit még nem teszteltük ).

Ezen a fotón a levélkompozíciót mutatom.

Ennél a mintánál megfordult a két anyag: a bal oldali egy timsós-festett célanyag és a jobb oldali egy vastakaró. Egyetlen próbacsík  készült ebből a variációból. Jól látszik, hogy a másik módszerrel mutatósabb mintázatok születnek a torzsás ecetfa növényi tannin/festőlé használatával. Ennek a nyomatnak viszont csodás tavaszi pasztell színe maradt a kiöblítés után is. Kinek melyik tetszik jobban?